Helen Grayco - Lilly's Lament

Mindig öröm egy újabb, régóta kergetett lemezt a lemeztáskámban tudni, de ennek kifejezetten örülök. Nem akarom elkiabálni, de talán a közeljövőben lesz is alkalmam felrakni egy frankó kis buliban. Bár a lassúzás mostanában nem nagyon dívik, remélem fogékony lesz rá a közönség. Szerintetek?

Íme egy újabb (számomra) izgalmas példa, hogy vannak számok, amik a karmámba vannak építve. Ma egy kis jutubin történő linkről linkre ugrálás során botlottam ebbe a számba. Lájkoltam, Bájitnáuoltam, aztán most egy TOTTÁLISAN másik oldalon ismét belefutottam. És a karmánk most összeér, mert nektek meg ÍGY kell belefutnotok ebbe a számba!

Jó szórakozást, ámulatba és transzba esést.

Uhhh, az imént botlottam bele, ebbe az ordenáré nagy dalbetétbe és egyszerűen leszédültem a székről.
Miután magamhoz tértem, rákerestem a filmre, és a többi betét is párját ritkítja. A címe Kadhal Oviyam, egy vak énekes és egy táncoslábú kis gyönyörűség szerelméről szól. A fentebb beágyazott videó már a végjáték, ahol is a már látását visszanyerő dalos pacsirta meg a csajszi egymásra talál. Hogy a szeme világát hogy nyerte vissza a fazon, azt még nem tudom, de hamarosan kiderül. Ha ti is szeretnétek megtudni, akkor startoljatok rá az alábbi a linkre, ahol is a teljes film megtekinthető! Én eddig az összes betétdaltól besírtam a gyönyörtől.

Kadhal Oviyam

Bár a korábbi SSOT részekben is volt már pár könnyedebb garage szám, ám kár szépíteni, eddig csak maszatoltam. Diszkréten adagoltam csupán a finomabb darabokat, még véletlenül se merészkedtem durvább vizekre, nehogy bárkinek is bántódása essék. Most viszont elég a szemérmességből, ezúttal senki se foghatja szalvétával a... azt a stílust, amit a csajokban (srácokban) és az életben először csalódó, háborgó lelkű pubertások keltettek életre a 60-as évek Amerikájában. Nemcsak lelkes, de sok esetben igen tehetséges amatőrök tépték a húrokat és készültek a suli bulis fellépésekre a fater garázsában. Innen ered a zenei irányzat neve is. Egyszerű, naív dalszövegek, kiabálás és temérdek felszabaduló tini energia. Na ez a garage!

A 60-as évek elég sok bizarr és szürreális alkotást szült, és talán nem csak az LSD-nek köszönhetően. Az egyik ilyen abszurd ,,műremek" a Gonks Go Beat című sci-fi/fantasy/musical. Jó szar volt. Az a fajta, amit azért néz meg az ember, mert olyan szar hogy alig hisz a szemének. Megítélésem szerint viszont a zenével olyan nagy gond azért nem volt, már csak azért sem, mert a kor igazi tehetségei feszítettek a vásznon, név szerint: Lulu, Ginger Baker, Graham Bond, John McLaughlin, Jack Bruce vagy éppen a The Nashville Teens.
A sztori amúgy egy Rómeó és Júlia alapra épített baromság volt, kár is rá szót fecsérelni.

Az alábbi dob párbajnak hazudott jelenet egyszerűen észveszejtő. Tudtak a srácok!

És így kell lecseszni a nagyokat egy könnyed kis zúzás után.

The Sorrows - Take a Heart

Zanini - Tu veux ou tu veux pas?.